Manapság ha valaki húsvéti dekorációt keres a blogjához, nincs különösen nehéz dolga. Ingyenes és plágiumtól való félelem nélkül is elérhetők olyan tartalmak, amelyek megszínesíthetik az ünnepet. Igen ám, de ha a látványt kézzelfogható valósággá szeretnénk váltani, már nem ilyen egyszerű a helyzet. Ha a kézművesipar remekeiből szeretnénk válogatni, akkor igencsak mélyre kell nyúlni a zsebünkben. Ha pedig a nagy kereskedelmi láncok termékeit választjuk, attól nem lesz egyedi a tojásünnep. A Távol-Kelet nyulai ugyanis hírhedt szaporaságukkal nálunk is megjelentek. Az iparági húsvét melléktermékei talán nem annyira büdösek, mint az élő tapsifülesek bogyói, de meghittséget aligha árasztanak a díszbe öltöztetett asztalnál. Mi lehet hát a megoldás, akinek már mindennel tele van a nyúlcipője? – hogy stílusos legyek.
Legyünk végre pozitívak, és szusszanjunk – vagy inkább „nyusszannyunk” – egyet és vigyünk egy kis vidámságot a robotszerű hétköznapok közti szünetbe. Vegyük a kezünkbe az irányítást, és próbáljuk mi magunk megvalósítani azt, amit a természet – na meg a naptár – egy kicsit eltávolít egymástól. Pl. a húsvéti nyúl találkozzon a hóemberrel, a teknősbéka a sündisznóval. Mindezekhez a randikhoz pedig a gombaerdő biztosítsa a hátteret. Persze ahhoz, hogy mindebből az álomból felébredjünk, kell egy kis kakaskukorékolás is, de amíg idáig eljutnánk, sok vidámságban lehet részünk.
A piac – Tesco (Auchan, CBA, Coop) – nagymami háztáji gazdasága, mint beszerzési források ugyan továbbra is megosztják a felhasználókat. (Még akkor is, ha eltekintünk a politikai háttérbázistól. Bár aki még ilyenkor a pártszimbólumokat keresi a bevásárló listán, annak hiába papolnánk bármilyen színvilágról.) Amikor a karácsonyi előkészületekről beszélünk, már szinte klasszikus az a történet, hogy a karácsonyfának a talpba történő faragása közben hány szentet tudunk felsorolni. Na, nem mintha a húsvét nem érdemelne hasonló figyelmet, a teremtővel való találkozás örömének legnagyobb részét hagyjuk meg a toronyórával (is) megáldott csúcsos épületekben való megjelenésre.
Otthon viszont nyugodtan elővehetjük az ego-nkat, (tovább) fejleszthetjük az „önképünket” és ha ezt szerény keretek között tartjuk, akkor nagyon sok örömben lehet részünk. (Mindezt tovább fokozhatjuk egy „én”-blogban!) Az, hogy a hóember szája egy kicsit csálén áll, betudható az olvadásnak. Egy kis alkohollal kenegetve a saját májunkat, gyorsan hasonló állapotba kerülhetünk, így már sokkal inkább élethű a kapcsolat az alkotó és a mestermű között. Sikerünket tovább fokozhatja, ha az alkotóműhelyben olyanokkal „dolgozhatunk”, akikkel közösen kellő vidámságot teremthetünk magunk körül, és együtt örülhetünk a sikernek. Ha pedig még a híres mesélő La Fontaine szellemét is megidézzük, megértjük, hogy maga a nyúl miért is hiányzik a körből. Tudjuk, hogy az „öreg” egyik kedvenc állata a nyúl volt. Azt meg valóban csak a legifjabbaknak kell ecsetelni, – akinek a tojáshéj még a fenekéhez tapad – hogy az állatmeséknek mindig emberi háttere volt. Így hát tapsikánk, – miután megteremtette a húsvéti hangulatot – elmenekült a sima bőrűek közegéből. Megadva a lehetőséget, hogy mindenki a vérmérséklete szerint valamint a választott közeghez alkalmazkodva élje meg a feltámadást. A négy napos ünnep után ennek is nevezhetjük az ébredést. Akár lesz ehhez kakaskukorékolás akár nem.
