A krónikások az 1800-as évek elejétől eredeztetik a „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” szlogent. (Ez ugye ott meg is dőlt, hogy csak az elsőt mérik, ráadásul nagyon szigorúan. Tudjuk ezt mindannyian, akik belépve a gyár kapuján csipogunk a kártyánkkal.) De hiába a történelem, a mi emlékezetünkben leginkább a Nagy Feró féle feldolgozás adja meg a dolog igazi hátterét. A sajátos, „magyaros” szövegkörnyezet egy kicsit rá is nyomja a bélyegét a munka megítélésére. Az kétségtelen, hogy a szó konkrét jelentését a történelmi idők óta a klasszikus kétkezi tevékenységként értelmezzük. Ezt csak megerősítette a világháború után kialakult hazai ”rendszer”.
A pénzt nem adják csak úgy pusziért – legalábbis nekünk, hétköznapi embereknek nemigen. Jó-jó van az a szakma, még ősibb is mint a felidézett három nyolcas szlogen... A haszonélvezői nem is a munka oldaláról közelítik meg. Az „áldozatai” meg nem pusziért csinálják, sőt kifejezetten tiltakoznak ellene. Nézzünk egy másik példát! Ha a testiség csak képletesen is van jelen ennek gyakorlatában, egyszerű emberektől megint csak távol áll(jon) a következő módszer. A meztelen fenékre bő nyállal elkövetett mozdulatsorról a gyakorlatban tudjuk ugyan, hogy gusztustalan, elviekben mégis bevált „művelet”. Ez ugyebár nem feltétlenül jár (közvetlenül) pénzzel, az előmenetel, a pozíció vagy az üzlet-, illetve haszonszerzés folyamatában viszont nem is annyira ritka tényező.
A kétkezi munka becsületét jellemzi, hogy még egy ilyen hétvégi agymenésben is csak a harmadik bekezdésben testesül meg. Legalábbis az a része, ami közvetlenül megfogható terméket állít elő. Mert valljuk meg őszintén, ezt kell eladni ahhoz, hogy pénzzé lehessen tenni. Igen, az elvégzett munkáért is adnak valami aprót, de csak azért, hogy ennek egy részét felhasználjuk egy másik boltban. Ott ahol olyan termékeket árulnak, amelyet egy másik üzemben – pénzért vett alapanyagból – gyártanak. Vehetünk újságot is. Akár papír alapon, de ma már egyre inkább elektronikus formában. Hogy egy aktuális celeb bal mellének forma- és állagváltozása több pénz hogy a konyhára egy nap alatt, mint egy kétkezi munkás egész havi fizetése? Ez is igaz, de nem a melósnak. (Kivéve, ha ő a férje a címszereplőnek. De egy ilyen puncit eltartani aligha lehetne a futószalag mellől.) Egy médiacézárnak igen, de ő már másik kasztot képvisel. Csakúgy, mint egy bankár, vagy egy biztosító csúcsvezetője, tulajdonosa. Félreértés ne essék, rájuk is szükség van, és ezt tudja is minden józan ítélőképességű „kisember”. Felülről nézve már gyakrabban borul homály az „alja-népre”, hiszen a fény időnként elvakítja még azt is, akiből árad. Pedig nagy szükség lenne a kölcsönös tiszteletre, hiszen a jólét is csak addig van meg, amíg azok is megélnek, akik megteremtik hozzá a szilárd alapot.
Remélem, minél többeknek van még ideje arra, hogy a munkát gyakorlati úton közelítsék meg. A két kezükkel akár téglát pakolnak, akár a billentyűzetet csapkodják. De ezt hosszú távon csak jó hangulatban lehet. Egy kicsit háttérbe szorítva az „eleged van már a kib…tt világból” című megközelítést.
Képek: pixabay
