A krónikások az 1800-as évek elejétől eredeztetik a "8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás" szlogent. (Ez ugye ott meg is dőlt, hogy csak az elsőt mérik, ráadásul nagyon szigorúan. Tudjuk ezt mindannyian, akik belépve a gyár kapuján csipogunk a kártyánkkal.) De hiába a történelem, a mi emlékezetünkben leginkább a Nagy Feró féle feldolgozás adja meg a dolog igazi hátterét. A sajátos, "magyaros" szövegkörnyezet egy kicsit rá is nyomja a bélyegét a munka megítélésére. Az kétségtelen, hogy a szó konkrét jelentését a történelmi idők óta a klasszikus kétkezi tevékenységként értelmezzük. Ezt csak megerősítette a világháború után kialakult hazai "rendszer".
