Bármennyire is befolyásolta a komolyság-faktor valakinek az ünnepekhez való kötődését, testben és/vagy lélekben biztosan megerősödött. Ha mástól nem, attól biztosan, hogy megfigyelte embertársait, és ha saját magán nem vett észre változást, máson biztosan talált kifogásolnivalót. (Amolyan jóféle magyar szokás szerint.)
Arról, hogy az emberek mennyire érnek rá, többféle módon lehet meggyőződni. Nyilván egy kutatóintézet másképpen használja ki a lehetőségeit, hiszen a „talált” eredmények átültetése a gyakorlatba egy külön tudomány. (Na, az angol tudósokat még hagyjuk a szűkebb napokra.) Az egyszerű, – munkás hétköznapokon megfáradt – magyar ember persze másképp gondolkodik, és másképp is kapcsol ki. Mondjuk, leül a TV elé, megnéz egy-két szórakoztatónak szánt műsort. Nem viszi túlzásba, és átkapcsol valamelyik sportcsatornára, és belefeledkezik a küzdelmekbe. Az élményeket persze jól esne megosztani valakivel. A leginkább kézenfekvő, hogy belepillant a főrumokba, amelyek szerencsére egyre több élő adáshoz kapcsolódnak.
Kiemelkedő esemény volt pl. a darts VB. A játék szeretetéről, komolyságáról, sportértékéről vagy a kocsmahangulatáról már sokan, sokfélét írtak. Csakúgy, mint egyes játékosok testfelépítéséről. Hogy ez utóbbinak mennyi köze lehetett a sikerhez vagy sikertelenséghez? Nos, önmagában semennyi – szerintem. Ez persze csak egy magánvélemény tömören, több szót nem is vesztegetek rá.
Térjünk vissza inkább a fórumokhoz. A közösségi élet ezen formája ugyanis egyre inkább teret hódít a kikapcsolódás frontján. Nem is lenne ezzel semmi gond. Gyors, interaktív, kényelmes, nem utolsósorban olcsó. (Reméljük ez majd a januári internet-előfizetés számláján is megmutatkozik.) Jah, és az arctalanság… Hiába van a legtöbb bejegyzés képpel ellátva – hiszen ez benne van a közeg nevében is a „face” – ez csak egy újabb adalék a szitkok áradatához. Legalábbis egyeseknél… Aki ugyanis érdemben nem tud – legtöbbje nem is akar – a témához hozzátenni, rögtön megtalálja a másik ember képes felét. Itt pedig már valóban nem „kell” gondolkodni. A látott fület, farkat – jajjjj!, orrot csak el kell látni „enyhén” túlzó jelzővel, és kész is az epés megjegyzés. És, ha egy folyamat megindul…
A következő lépés a „beszélgetőpartner” soha nem látott, de a képzelőerővel feltuningolt párja. Aki persze nem biztos, hogy olvassa a hozzátartozója kommentjét, mert utána az a minimum, hogy elpártoljon tőle. Hacsak nem hisz ő is abban, hogy a „természetes” úton leépített intelligencia mellé egy művi úton előállított, és nem mindig jól sikerült test a tuti. A fejről, s benne az „éltető” vízről nem is beszélve… De „semmi” gond, az ilyenek is megtalálják a párjukat. Ha máshol nem, a hasonszőrű fórumokon biztosan.
Kép: Saját „gyártmány”. Annyira jó lett, hogy egyszer még profilkép is lehet belőle!
