A gyerek nem hülye, csak még kicsi, és tapasztalatlan. Vagy mondjuk úgy, kevés információval rendelkezik a világ nagy dolgairól. Ennek ellenére nem lehet minden zagyvasággal teletömni az agyát, még ha külsőleg így is látszik. Persze nagyobb kiadású „ember”-társai ezt időnként elfelejtik, vagy fogalmazzunk úgy, hogy háttérbe szorítják ezen ismereteiket. Nem csoda, hiszen apa-anya folyton a médiából áramló információ-Kánaán „áldozatai”, így gyakorta tudat alatt is megetetik őket sületlenségekkel.
December 6. az a dátum, amit minden gyerek vár. Vagy így, vagy úgy. Félelemmel vagy csodálkozással, hittel vagy játékossággal. Kétségtelen, hogy a sok csodatevő közül az egyik olyan „jelenséggel” találkozhat, aki kézzel fogható. Divatos szóhasználattal „on line” vagy inkább „face to face” kommunikáció alakulhat ki közte és a nagyszakállú között. De itt jön az egyik legnagyobb ellentmondás is a képbe. Valamennyi télapó-ábrázolás egyik legfontosabb kelléke a havas táj, és az „öreg” általános közlekedési eszköze a szánkó. Mondókák, dalocskák, télapóversek szerves részét képezi a havazás, ami leginkább előkészíti az utak megfelelő síkosságának alapját. De mit mondjunk a gyereknek, ha nincs hó. Egyszer még csak el lehet (s)ütni, a dolgot különféle mellébeszélési technikákkal. (Visszautalás a médiazajra…) De vannak olyan generációk, akiknek esélyük sem volt látni, hogy a télapó hanyatt essen a havon. Mit mondjon ilyen esetben egy jó szülő, vagy adott esetben egy tökkelütött műsorvezető. Kínjában belekeveri a politikát.
Persze egy „télapó-korszakos” gyerektől megkérdezni, hogy tudja e hol van Párizs, legalább akkora bátorság, mint szembeszállni egy megvadult krampusszal. De ha tovább szőjük a gondolatot, talán a gyermekek is megértik, hogy igenis lehet tenni az ügyben, hogy a világ jobb legyen, még ha némi felnőttes segítség is kell hozzá. Sőt, lehet, hogy meg is kellene fordítani a dolgot. A felnőttekkel kellene megértetni, hogy ha elérné a 21. Párizsi Klímakonferencia a kitűzött céljait, akkor a gyermekeink gyermekei (jó, tudom, unokáink, de úgy túl hamar véget érne az írás, ezáltal a figyelemfelkeltés) is meglátnák, hogy télapó természetes közege a hó! Hahó! Vagy télapósabban: Ho-ho-ho-ho-hóóóóóó!
