Mivel is lehetne mással kezdeni egy új blogot egy új felületen, mint a bemutatkozással. Na, persze nem magamról van szó, hiszen akik már ismernek, igyekeznek elfelejteni. Jobb/rosszabb esetben megpróbálnak (át)formálni. Segítek a tamáskodóknak: felejteni könnyebb, az átalakításba már többen belebuktak.
Miről is lesz szó? Tudja a fene előre. A jövendőmondó szerepkör nagyon távol áll tőlem. Ezt leginkább abban látom bizonyítottnak, hogy szombatonként sohasem azt az öt számot húzzák ki, amit én pénteken „megjósolok”. Mindenképpen valami közéleti dolgot szeretnék „művelni”. Az, hogy egy bejegyzésben hány témát érintek meg, ugyancsak talányos. A cél nyilvánvalóan egy-kettő, hiszen nem lehet minden napi témába bekapcsolódni. Akinek ilyen igénye van, nézzen híradót, azon a csatornán, amelyik a szívéhez közel áll. (Vagy amelyiket hagyják.)
Egy biztos. Lesz benne irónia! Ez hozza meg az egyik ízt. Csak nehogy a fal adja a másikat, némi emésztőrendszert megjárt zöldborsós körettel. Ez a fal nem indul el, nem omlik le, ez olyan, amelyiken koppanni lehet.
Na, jó, ez tényleg elég személyes lett. Továbbra is az lesz. Rámutatva, hogy a közélet mennyire befolyásolja a közérzet(em)et. Illetve egy kicsit fordítva is, bár nyilván erre kisebb az esély. Na, de a közéletet mindenki személyesen éli meg, még akkor is, ha mások hatása alatt áll. Valljuk meg, vagyunk ezzel így páran. Ugye, hogy máris „köz”-ösek vagyunk! Főképpen, ha ezeket a dolgokat egy kicsit másképp éljük meg. De épp ez a szép benne. Főleg, ha egyéb szépséget nem lehet felfedezni benne(m).
