Régóta „bujkál” bennem a gondolat, hogy megosszam másokkal is a gondolataimat a legutóbbi olimpia egyik érdekes személyiségével kapcsolatban. (Isten látja lelkemet maga a szó viszont csak most futott át a fejemen.) Mégis miért aktuális? Mindenki az év sportolója, szakvezetője díj jelöltjeivel foglalkozik. Persze-persze, nagyon fontos esemény. Hiszen sportolóink, és az őket felkészítő szakemberek munkája mindig is szem előtt van. Teljesítményük előtt meghajlunk, munkájukat értékeljük, elismerjük. De amíg a versenyeken az eredményeket méterekben, másodpercekben, kilókban mérjük, az évzárók/évértékelők a fény és a pompa mellett árnyékokat is vetnek. Leginkább azzal, hogy az almát hasonlítjuk a körtével. Már a jelölésnél megkezdődtek a szurkálódások, hogy ki és miért…
Most könnyű helyzetet teremtek, hiszen nem kerülök konfliktushelyzetbe senkivel. Legalábbis a fenti bevezető kapcsán biztosan nem. Annál is inkább, mert a női vízilabda válogatott nem került szóba a szavazás előkészítésénél. Tény, hogy a csapat a nyáron elbukta a bronzmeccset az oroszokkal szemben.
Volt az azonban valaki, aki végig egyenletes teljesítményt nyújtott, mindezt magas szinten, kitűnően játszva! A hölgyet úgy hívják Bujka Barbara. Hogy mégis miért kell külön felhívni rá a figyelmet? Egyrészt a játéka miatt, hiszen ami jó azt el kell ismerni. Sőt azt kell elismerni. A másik a testalkata. Amikor ugyanis sportversenyeket, különösen női mérkőzéseket nézünk, a kommentátorok gyakran „csinálnak” szépségversenyt, háttérbe szorítva a sportértéket.
Most kérdem én, miért?! Kétségtelen, hogy Barbara nem egy manöken alkat. De ne felejtsük már el, hogy ő nem a kifutóra ment a fenekét illegetni-billegetni, hanem a magyar női vízilabda hagyományait folytatva sikeresen szeretett volna szerepelni. Ezért mindent meg is tett. Kitűnően védekezett, jó volt a mezőnymunkája, gólerős volt, és ezt azzal is bizonyította, hogy biztosan értékesítette a büntetőket. Tipikus medencés közhely: ahol ő megjelent, ott forrt a víz. Ebben pedig biztosan szerepe van a testalkatának is, hiszen sokoldalúságának ez az egyik záloga.
Biztosan kell színes híreket gyártani, a mérkőzéseket csak háttérhangulatnak megélő embereket valamivel foglalkoztatni. Külső körülményekkel játszva azonban valódi sportértékeket háttérbe szorítani nem szép dolog, sőt kifejezetten csúnya. Csúnya nő pedig végképp nincs, hiszen mindenki más szemmel lát.
Hajrá Barbara! – akinek szerencsére nincs köze az „igazi” Barbi-hoz.
Kép innen: bujkabarbara
