reblog

Mint minden "normális" médiumnak, ennek a blognak is illik megköszönni azon olvasók figyelmét, akik egész évben velem tartottak - legalábbis ebben a virtuális útvesztőben. Annál is inkább, hiszen a kezdeti - "csak a barátok közti véleménymegosztás" - önkifejezési gyakorlatot sikerült országos, sőt kis túlzással világméretűvé fejleszteni. Jó-jó, a klasszikus blogolási szokásoktól még messze vagyok, hiszen a "hírnév" leginkább annak köszönhető, hogy a tárhelyet biztosító felület szerkesztője gyakran emelte címlapra a mondandót. Na jó, de őt azért meg kellet győzni néhány koppintással a billentyűzeten. Ez időnként olyan jólsikerült, hogy az egyik cikk már megközelítette a 15.000-es olvasottságot.

Ha valaki az alábbi képre pillant, rögtön beugrik, hogy mire vonatkozik. Gyakorlatilag nem is kellene hozzáfűzni semmit. Se egy koszos disznóól, se egy moslékos vályú, se a trágyázás "fennkölt illata" nem társul hozzá. Pedig ez is a valósághoz tartozik, sőt állatunk életének jelentős részét ezek a pillanatok töltik ki. Sőt! Ha a "mindenbebelekötök" típusú barátaink "észjárását" vesszük górcső alá, a következő vezérelveket halljuk ki a fejükből.: "Miért pont hátulról látható?" Miért az óramutató járásával ellentétesen kunkorodik a farka, és miért nem azzal megegyező irányban? - mintegy előrehaladást mutatva. Sablonokban gondolkodunk. Sőt negatívumokban. Hiszen a pozitív oldal már az első mondattal jellemezhető. A negatív oldal meg akár egyetlen kézmozdulattal - legyinthető. De ha le kell írni, az sokkal tovább tart.